Nem Kéne Egy fejlesztő blogja.

Borzalmas vers csak hogy nevess.

Egy postal ez előtt említettem, hogy írnom kell egy verset, hogy mennyire jó az iskolám. Nem szép a hazugság de ha ez a feladat... :). Megosztom veletek e borzalmas verset. A magyar tanárom ha olvasná a következő sorokat minden bizonnyal sírva könyörögne, hogy töröljem le.

Rég volt már, de nem feledem
Mikor ebbe az iskolába beléptem
Óriás falak, tágas, szép termek
S az a sok-sok kiöltözött gyerek
Mind indulásra készen álltak
hogy a padokban ülve tanuljanak
Tanulják amit a tanárok átadnak
Tudást, bölcsességet csak ők adnak
Olykor-olykor áhitozó szemmel
lesték, hogy mit mutat a vekker
A szünek alatt barátságok szövődtek
Fiatalok és idősek ott beszélgettek
Minden jót amit lehetett megkaptunk
Tanultunk, nevettünk, koptattuk padunk
 

- Nagy röhögés helye -

Ennyi lett volna. Remélem mindenki élvezte és soha többé nem fog senki kérni engem hogy írjak verset. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.