Nem Kéne Egy fejlesztő blogja.

Hétvégi nyavajgás.

Nagyon utálok nyavajogni. Sőt, a környezetemtől is elvárom, hogy ne nyavajogjanak. Most még is meg kell szegjem a magamnak tett ígéretet. Az az, inkább úgy mondanám, hogy megosztom veletek, hogy mi az ami ezen a hétvégén aggaszt.

A sort azzal kezdeném, ahol a napjaim felét eltöltöm, az iskolával. Adott egy viszonylag jónak modható oktatási intézmény, egy elfogadhatóan megközelíthető helyen, több jóképességű tanárral. De még is, kérdezem én, mi a francnak foglalkoztatnak egy olyan tanárt akinek a tanítási képessége egyenlő a nullával, ráadásul lenézi és egyenesen közellenség ként kezeli a diákjait? Kevés a tanár? Pont a válság idelyén mikor annyi embernek szűnik meg a munkája? Kamu.. Mert hozzáértő? Mit kezd vele ha minden osztályával konfliktusa van és le rí róla, hogy nem oda való?! Nem értem és valószínű egy darabig nem is fogom megérteni. Nos, ennek a bizonyos tanárnak az utóbbi 2 hétben az vált szórakozássá, hogy otthoni feladatokat ad fel és úgy osztályozza ahogy neki jól esik. Ha nem jó színeket használt az a szerencsétlen diák akkor elégtelen. Ha rosszul nézett a tanárra, elégtelen. Sorolhatnám még a képtelenebbnél képtelenebb történeteket arról hogy e-mail formályában - már bocsánat a kifejezésért - kurvaéletezik és szídja a diákjait, de felmerül bennem egy kérdés... Nem azt kéne osztályoznia számítógépes alapismeretek tantárgyból, hogy az illető a rá szabott feladatot milyen hatékonysággal oldotta meg? Talán design alapismeretek órákon veszünk részt csak mi nem tudunk róla? Furcsa. Szerencsére mind eddig sikerült megőriznem a méltóságom és nem vágtam a fejéhez egy széket, de ez nem mehet így sokáig. Abban a reményben jelentkeztem abba az iskolába érettségi után, hogy ott majd oktatni fognak és nem kioktatni, hogy mennyire hülye vagyok és hogy a ő (a tanár) a legszentebb és a legkirályabb ember a földön, hogy emberként fognak kezelni és nem holmi sz@r darabként. Hát csalódnom kelett így évvégére és mind ezt annak a drágalátos tanáromnak köszönhetem.

A másik dolog ami nyomaszt, szintén az iskolámhoz tartozik bár nem annyira mint az előző. Történt ugyan is, hogy beneveztek egy műveltségi vetlékedőre. Első halládra jó dolognak tünt így hát bele is mentem. Beszéltem az illetékes vezetővel, ő elmondott nekem 1-2 infót róla bár csak felületesen. A dátum hallatán kicsit óckodtam a dologtól mivel Jún. 10.-re esik a dolog és én meg pont az nap indulok angliába. Ám ennek ellenére elfogadtam a felkérést és engem is beírtak a csapatba. Annyit érdemes tundi az egészről, hogy különböző iskolák csapatai versenyeznek egymás ellen és hogy bekell mutatni az adott iskolát. Előszőt azt hittem, hogy majd összeülünk a tagokkal és közösen kitalálunk valamit amivel bemutathatjuk az iskolánkat. Hát eddig úgy tűnik nem így lesz. Csütörtökön megtudtam egy rövid megbeszélés alkalmával, hogy mindekinek egyénileg kell valami alkotni és a egjobbat fogjuk majd előadni. Mondtam magamban, remek, az utázás előtti utolsó hétvégén se hadják nyugodtan az embert. így hát mára terveztem, hogy keresek anyagokat amiből majd egy jó kis verset tudok összehozni. Ez sem jött össze. Nem volt rá indíttatásom. Majd holnap nekiállok és alkotok egy rövid verset. Igazából nem szeretném, hogy az én munkámat használjuk majd fel, mert annyira nem izgat a dolog.

Ennyi lett volna a ma nyavajgásom. Ígérem több nem lesz mivel nem szokásom. Biztos vagyok benne, hogy a mi hatalmas Istenünk segít az én problémáimban és utat mutat nekem ezek megoldásához. Isten áldjon mindekit!

Üdv.: nemkene

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.